s csak akkor jövünk rá,
ha megsimogat a halál,
és minden, amit "tenni kellett",
kérdéseket vet fel,
de válaszokra nem talál.
Miért pont akkor, miért vele,
miért úgy, miért nem máshogy?
Tudom, nemes volt a szándék.
A rosszakkal a padlás tele,
a végén mind rájövünk,
az élet nem egy ócska játék.
Nézem, az elnyúló hegyeken
a felhők között átsźűrődő
Nap éles kontúrt rajzol,
zokogok, vihar dúl lelkemben,
mert egy öreg Barátom
az életéért harcol.
Hogyan segíthetnék, kutatom
magamban, a tétlenség bűnös,
kevés most a szándék,
erőm, hitem nekiadom,
és elmondom, hogy ismerni Őt
nekem igaz ajándék.
Tudom, kevés ide minden szó,
de kimondva mégis
megkönnyebbül talán a lélek,
a napot tagadni volna jó,
amikor elfáradnak,
elcsendesülnek a léptek...
English (US)