színtelen világban szürkületben állok,
ködöm mély-tükrében sápatag az arcom,
vállam búbján ott ül, megcsókol az alkony,
rőzse-karmok marják galagonya-szívem,
hogyha rojttá tépték, gyorsan kifeszítem,
rozsdás sodronyokra rászövöm a múltam,
ólom lett koronám - könnycseppekké zúztam,
nyűtt bakancsom alatt halott avar süpped,
nesztelen nyögdécsel, érzem még, hogy lüktet,
minden kő egy márvány múltam sírkövéből,
tört mozaikdarab széthullott kötésből,
fénylő mécspilácsok - szerettemnek szeme,
elfeledett hangjuk levélzörgés nesze,
szívemből hasadtak, szakadtak az imák,
összefolyik lassan mögöttem egy világ...
English (US)