Emlékezett apjára, anyjára, férjre, feleségre.
Elvesztett gyermekre, ki nem jön többé haza,
Hiába várja családja, barátja, meglévő otthona.
Búcsúdalok szóltak halkan, gyönyörűek,
Mécsesek ragyogtak, melyek csonkig égtek,
Virágok, koszorúk szép múltat idéztek,
Könnyes szemek a sírra lefele néztek,
Eltakarva a fájdalmat, mit közben átéltek!
Emlékezzünk mindig arra, ami szép volt,
Ami belőlük életünk jobbik része volt,
Ami miatt szívünkben helyet kapnak ma is,
S nem felejtjük őket, történjen bármi is!
Gondoljunk közben a még élőkre, segítsük őket,
Üljük többször körbe, szeretetünket addig fejezzük ki,
Míg van, aki boldog tőle, s nagyon örül neki!
English (US)