az örvénylő idő megállt, nem halad.
E csendesség belső békéhez vezet
- a fejünk felett kék ég a boltozat -.
Csukott szemmel is látom már arcodat,
szemed tükörfénye bennem felragyog.
Lelkem simítja meg minden ráncodat
- a fejünk felett hunyorgó csillagok -.
Már nem kell szó a gondolatcseréhez,
szíved mellemben dobogó rezdület.
Ám időnk az élet művészetéhez
rövid, szétfolyó, megtorpant lendület.
Ma már az idő múlását nem félem
- a fejünk felett szivárvány az égen -.
English (US)