Embere szülte rózsafa éjbe.
Nappalon elcsal, el vele téved,
Körmöm a húsba mind belemélyed.
Itt a sötétben fegyverem néma,
Szunnyad a szemhéj, lüktet a véna.
Szádban a nyelvem, húsod a húsban,
Karfonaladban, tengeri gúzsban.
Vesd le az inget, a távoli tartót,
Súgd a fülembe a tétova jelszót.
Szótalan hallom, hogy tágul az örvény,
Lobbanó vágyamat nem szegi törvény.
Oldd meg a kelmét, keblemet tartót,
Zárd be koromra a titkosi ajtót.
Leld meg a kincsem két kamaráját,
Dobd el a tested gát-zaboláját.
Érjed a kertet, a gyöngyöket termőt,
Lopva szeressed a mézrügyű erdőt.
Bimbó kihajtson százszeri rebben,
Fénymagod érje ámori testem.
English (US)