Az Isten tudja, miért várlak...
Az eszem súgja: Felejtsd már el,
Ebből vita többé nem kell!
De felnézek a csillagokra,
S ott az arcod mosolyogva.
Kémlelem a kéklő eget,
S benne látom két szép szemed.
Mit tud az ész, hogyha szivem
Úgy dobog, hogy el sem hiszem?
Ezer érv szól Teellened,
Szívem kiált: Az nem lehet!
Igen, tudom, hogy mit érzek,
De hogy dobjak el mindent Érted?
English (US)