József Attila: Talán eltűnök hirtelen…

Jöjjön József Attila: Talán eltűnök hirtelen… verse.

József Attila: Talán eltűnök hirtelen…

Talán eltünök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjuságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

Hallgassuk meg Latinovits Zoltántól a költeményt.

József Attila: Talán eltűnök hirtelen… verselemzés

Nemcsak az önmegszólítás és önfelszólítás teremt keretet alkalmat a személyiség minden rétegét megmozgató létösszegzésre, hanem az időszembesítés is. Az időszembesítő vers legszebb példája a Talán eltűnök hirtelen.

Ebben a verstípusban a múlt, a jelen és a jövő szembesítése a meghatározó az egyén (a személyiség, az egzisztencia) és az idő kapcsolatának vizsgálatában. – áll a Sulinet.hu anyagában.

A verselemzes.hu ezt írja az alkotásról.
A cultura.hu így ír a műről.

The post József Attila: Talán eltűnök hirtelen… appeared first on Meglepetesvers.hu.