Melyet olykor sötét felhő borít el,
Néha az a ború rád is rád lel,
De mégsem szomorú a lelked,
Hiszen mosolya beragyogja életed.
Minden nap és minden este,
Mikor lágy hangja csendül a fejedben,
Amikor érzed szíve dobbanását,
Ölelés után mély sóhajtását,
Már tudod, eddig mit hiányoltál.
Nem tudod biztosan, így magad kérdezed,
Ő lenne az, ki miatt hajnalban kélsz fel,
Kinek reggel elveszel a szemében,
Ki neked utolsó gondolatod minden éjjel.
English (US)