tudtam, hogy e csodát
Isten adta.
Magasztos rózsaszál,
melynek szirmait hosszú idő
bontogatta.
Néhol fakó
s máshol ragyogó színét
az élet festette.
Valóságot, fantáziát,
apró csodák hadát e kicsiny
virágba rejtette.
Kertemben nyílt,
s mindennap más színében
táncolt nekem.
Együtt sírtunk
esőben, máskor napfürdőben
nevetett velem.
Tüskét növesztett,
engem mégsem bántott, ha
sértette kezemet.
Gyönyörű színei
értem lapultak szirmain, s ez
gyógyította sebemet.
Kis rózsabokor,
mely a fagyos telet is állta,
most bimbóit bontja.
Öntöztem Őt,
s gondoskodó szeretetemre sosem
apadt szomja.
Évek alatt
körbefonta finoman s puhán
egész lelkemet.
Ő tette
számomra újra gyönyörűvé
az életet.
English (US)