temető felett.
Őszi szél hangol,
dúdol lágy hangon,
könnyet indító,
szép dallamot.
Még alig pirkad,
szirmokon csillan
harmatnak gyöngye,
s cseppen a földre.
Tengernyi virág
díszlik, ragyog.
Kesernyés illat
sírokról illan,
szíveket kitár.
Elmormolt imánk
szerettünk iránt,
égig hatol.
Boldogult lelkek
békére leltek,
csend lett a társuk,
végtelen álmuk
feledtet gondot,
bút, bajt, vagyont.
Különös nap ez,
emléket keres,
tükörben fénylik,
létben mi volt,
s élővé válik
minden halott.
English (US)