kincsünkként őrizzük, mi fennmaradt nékünk.
Régmúlt évszázadok feltárulnak benne,
fény derül titkokra, serényen keresve.
Minden tárgyi emlék tanúja egy kornak,
fegyverek, írások hős csatákról szólnak.
Véres ütközetek, harc a szabadságért,
milliók meghaltak egykor e hazáért.
Szent cél érdekében maguk feláldozták,
utódaikban él tovább Magyarország.
Hálával tartozunk, ünnepeljük Őket,
tisztelgünk előttük mélyen hajtott fővel.
Egykoron a hit volt lélek menedéke,
becsület és munka emberek erénye,
és az adott szóban meg lehetett bízni,
nem kellett jogtudós száz papírt megírni.
Sors vihara gyakran tépte szép hazánkat,
darabokra törte becses életfánkat.
Ám hamvából ismét feltámadt a nemzet,
Attila és Árpád ősi vére benne!
Utókor, végy példát, tiszteld az őseid!
Tartsd meg hagyományát, dicső emlékeit!
Tetteiddel mutass követendő példát,
jövő nemzedéke büszke lehessen rád!
English (US)