s este merengek, nézve elém,
s ahogy fantáziám megszül újra meg újra,
annál jobban belátom, hogy vagy
s állsz előttem, te nagy törpe,
kibe, mint vízbe, esek, kelek s maradok.
Hetek telnek s kelnek újra,
de te megragadtál szívem ajtajában,
mint szép rózsa a kertben
nyíló formájában.
Be gyönyörű vagy te,
százszor is elmondanám százféle formában,
de csak állok előtted meredten,
szerelmi kómámban.
Hát gyere felém, ölelj át,
hogy ne csak álmodjak veled ezernyi éjszakát!
Te nem vagy nékem gombolyag, se játék,
te lennél nékem az ajándék,
mire, mint türelmetlen kisgyerek várnék,
hogy előtted szeretve állnék!
English (US)