Te vagy a vitorlám az élet tengerének viharán!
Eveznék hozzád, de szemből elsodor az ár,
Ezért csak nézem, hogy milyen szép az őszi táj!
A szívem is didereg, pedig csak te vagy, ki benne él,
Talán fázol mellettem? Hidd el, messze már a tél!
Örök nyarat adnék neked, ha tehetném, hidd el,
De a télben is van szép, hát belőle azt vidd el!
Tanulok, ahogy Apám mondta, de már tudom, az élet az igazi tanár,
Az elkövetett hibáimért, kérlek, bocsáss meg nekem, Anyám!
Próbálok mindig jól cselekedni, bár nem mindig sikerül,
Az élet egy mesés színház, mibe előbb-utóbb mindenki bekerül.
Játszom a szerepemet, mert hát ezt tekintik normának,
"A tudás leleplez, a tudás bizonyít!" Igaza volt a Norbának.
Ha csendben élsz, talán elveszel a világ zajában,
Az Élet-színházban van jelmezed a szertárban.
English (US)