„Ki kellett lyukasztanunk a kidobott tusfürdőket, nehogy a hajléktalanok használják a brandet”

Indokolatlanul bízunk a nagyvállalatokban és azok vezetőiben. Hiszünk abban, hogy jót akarnak nekünk. Ez csak egy a rengeteg sokkoló mondat közül, ami elhangzik a Vedd meg most: A shopping-összeesküvés című Netflix dokumentumfilmben, amiben nagyvállalatok egykori vezető beosztású dolgozói mesélnek arról, miket tettek és tesznek egykori munkaadóik azért, hogy túlfogyasszunk, és mennyire nem törődnek ennek következményeivel.

Az Apple, az Amazon, az Univer, az Adidas és más vállalatok fejesei segítségével a filmben egy borzalmas kép bontakozik ki arról, hogyan szemeteljük össze és mérgezzük meg az egész bolygót, és mennyire kevés az, amit ez ellen teszünk.

Vásárlás erőfeszítés nélkül

A fogyasztói társadalom nem az internet következménye, már előtte is abban éltünk. Viszont az internet mindent sokkal rosszabbá tett.

, két kattintással megrendeljük, és általában egy-két nap alatt, bizonyos webshopok esetében akár néhány óra alatt ott lesz a küszöbünkön. A vásárlás erőfeszítés nélkül zajlik, és pont ez volt a cél. Ahogy a filmben az egykori Amazon dolgozó beszámol erről: a webshopok oldalait a végtelenségig optimalizálják arra, hogy a lehető leghatékonyabban ösztönözzenek vásárlásra, minél gyorsabban, minél kevesebb gondolkodási idővel csapjunk le az áruikra.

Fotó: Netflix

Ha alvás előtt az ágyban észreveszed, hogy szétfeküdted már a kispárnádat, akár egy perc alatt rendelj magadnak egy újat a telefonodon, mielőtt álomra hajtod a fejed. Mit tanácsol a szakember? Tedd be a vágyott terméket a kosaradba, hagyd ott, ha pedig még egy hónap múlva is úgy érzed, hogy szükséged van rá, csak akkor nyomj a rendelés gombra.

A megdöbbentő adatok filmje

A Netflix dokumentumfilmje ugyan semmi újat nem mond, külön-külön minden itt elhangzó információval találkozhattunk már valahol, de kétségtelen erénye, hogy egybefűzve, a különféle témák hiteles szakértőit felvonultatva, hatásos és olykor sokkoló felvételek és adatok tömkelegével mutatja be ezt nekünk.

• Tudtad például, hogy a GAP évente 12 ezer, a H&M 25 ezer, a Zara 36 ezer a Shein pedig 1,3 millió új termékkel áll elő?
• Tudtad, hogy a világon óránként 2,5 millió cipőt gyártanak?
• Tudtad, hogy percenként 190 ezer ruhadarab készül a világban?
• Tudtad, hogy minden másodpercben 12 tonna műanyagot gyártunk?
• Tudtad, hogy a szelektíven gyűjtött műanyag szemétnek nagyjából 10 százaléka lesz valóban újrahasznosítva?
• Tudtad, hogy 400 millió tonna műanyaghulladék keletkezik minden évben?
• Tudtad, hogy 50 millió tonna elektronikus hulladék termelünk évente?

Recycling: A vevők lelkének nyugtatása

A film egyik legfontosabb következtetése, hogy a cégeknek a termékeik tervezésekor és gyártásakor gyakorlatilag eszükbe sem jut, mi történik majd vele, miután kikerül a használatból. A hozzáállásuk alapján az ő felelősségük csak az előállításig és a boltok polcaira juttatásig terjed. Onnan, hogy a vevő leemelte a polcról és hazavitte, már ő lesz a felelős azért, mi történik majd vele.

Csakhogy egy magánembernek sokkal kevesebb lehetősége van arra, hogy érezhető hatást érjen el, és ha meg is tesz minden tőle telhetőt, a megfelelő szabályozás híján egyáltalán nem biztos, hogy bármit is elér. És ha az övék a termékből származó profit, a termékkel együtt járó felelősséget is viselniük kellene.

Fotó: Netflix

A filmben bemutatják, hogy GPS nyomkövetőt helyeznek egy kidobott monitorba, amit aztán leadnak egy újrahasznosítással foglalkozó telepen Németországban. Nyomon követik az útját, végignézik, ahogy Németországból az antwerpeni kikötőbe kerül, majd onnan egészen Thaiföldre. Utána repülnek, hogy Thaiföldön számítógép-roncsok tömkelege között találjanak rá egy telepen.

De kijózanító az is, amikor egy recycling szakértő hosszan mesél arról, hogy a csomagolásokon elhelyezett különféle újrahasznosítást jelző ábrák ellenére hogyan lesz a legtöbb műanyag csomagolás és termék sorsa mégis az, hogy föld alá temetik vagy elégetik.

Az újrahasznosítás ragyogó ötlet, ha rendesen szabályozzák* és valóban odafigyelnek rá, de a szakértő szerint jelen formájában leginkább arra szolgál, hogy megnyugtassa a vevők lelkiismerét, akik azt hiszik, hogy környezettudatosan vásároltak, amikor recyclingot ígérő, ám valójában csak greenwashing-al kampányoló márkát tettek a kosarukba.

Egy kijózanító pofon

A Vedd meg most: A shopping-összeesküvés riasztó képet rajzol a világunkról, amiben mindenből sokkal többet vásárlunk, mint amire valójában szükségünk van. Úgy termeljük a szemetet, hogy valójában sosem gondolunk arra, mi lesz végül a sorsa. Rémisztő képsorokat láthatunk a ghánai tengerpartról, ahol a tenger által kimosott ruháktól képtelenség bemenni a vízbe, és szeméthegyek mellett élő emberekről, akiket az elsők között mérgez meg a sok általunk termelt hulladék. A szemét ugyanis így vagy úgy, de mikroműanyagok formájában a mi testünkbe is eljut.

, és ezek jellemzően csakis olyankor kerülnek elő, ha a vállalat profitja múlik rajta. Addig is a vállalatok mindent megtesznek azért, hogy gyorsan elhasználódó termékeket – pár mosás után elhasználódó ruhák, két-háromévente kicserélendő telefonok és társaik – vegyünk, eszünkbe se jusson hiba esetén megjavíttatni őket. Sőt, eleve úgy gyártják a terméket, hogy ellehetetlenítsék a javíttatást, és ha túl sok marad raktáron belőlük, akkor úgy szabaduljanak meg tőlük, hogy az nehogy a rászorulókhoz jusson, inkább ők maguk teszik tönkre őket, mielőtt kukáznák.

Fotó: Netflix

Hatásvadász, de hatásos film a Vedd meg most: A shopping-összeesküvés, aminek az a célja, hogy kicsit felrázzon a tespedtségből. Mert ha az újrahasznosítás hatékonyságára egy átlagember nem is nagyon bír hatással, azt mindenki maga dönti el, hogy mit és mennyit vásárol.

*Az újrahasznosítás szabályozásával kapcsolatban a film elsősorban az amerikai szabályozásra, illetve annak hiányosságaira hívja fel a figyelmet. Európában sok esetben más szabályok érvényesek.