nagyra vágyunk a nagyvilágban.
De mit ér a kincs, ha nincs dalunk,
mely fényt gyújt a sötét éjszakában.
Mit ér a szó, ha hamis mivolta
elsöpör mindent, s a mélybe taszít!
A szív halk hangját kövesd az úton,
mely célba vezet, és a jóra tanít.
Maroknyi föld, maroknyi lábnyom,
ha szélvihar támad, elsöpri azt.
Építs ma házat, mely kősziklán álljon,
hol az elszáradt fügefa is rügyet fakaszt.
Hinni a jóban, és remélni azt,
hogy e maroknyi földön boldog leszel!
Hinni, remélni, szívből remélni,
e maroknyi földön szeretni kell!
English (US)