Tündér egy mesében,
Vagy épp egy hepciás,
Bazi nagy óriás,
Sárkányölő vitéz,
Rab hercegnő igéz,
Megmentve egészbe,
Csókot ad cserébe,
Egy szép herceg, szőke,
Nagy hatással nőkre,
Békává változott,
Így lett ő átkozott,
Csókból száz is akadt,
De csak béka maradt...
Egy kandúr csizmában
Énekel vidáman,
Kardlóbálva dobbant,
Ellenfelet bosszant,
Kér egy tiszta lapot,
Egérutat kapott...
Egy hófehér leány,
Egy szépséges talány,
Az irigy mostoha
Cseppet sem ostoba,
Érdek, ami hajtja,
Fortélyt veti latba,
Banya meg az alma,
Lányt sodorva bajba...
János és Júlia,
Kalácsból kúria,
Mézzel-mázzal kenve,
Ármányt ezzel fedve,
Itt is van egy banya,
Orra vasból vala,
Felhizlalt egyedek,
Kövér kisgyerekek,
Banyát kicselezik,
Majd lapátra teszik...
És itt van még, végül
Kis cipője nélkül
Felelőtlen fruska,
Lábbeliét bukta,
Járása billegő,
Nincs üvegcipellő,
De csak egyik lábán,
Ott maradt a járdán...
Mondhatnám még hosszan,
Unos és untalan,
De mára elég lesz,
Remélem megértesz,
Az azért érdekel,
Ki milyen érvekkel
Hozta ezt így létre,
Csalva ezzel lépre
A gyermeki lelket,
Van, amikor reszket,
Embertelen néha,
Némely főhős léha,
Mindenféle affér,
Vagy épp folyik a vér,
Pont, mint az életben,
Itt is megy élesben
A burkolt oktatás,
Életre szoktatás,
És így ölt alakot,
Gyermeki tudatot
Hajtja majd igába
A mese világa.
English (US)