Láng gyúl a bőrömön, és a lelkem táncra kéri,
A kulcsok a láncaim nyitására
Könnyed levelek, ahogy lassan bontanak,
A fekete lyukak lassan elhalnak,
A szemem már nem a folyó medre,
Érzem, ahogy átölel a tavasz teste,
Az illatok táncra hívnak,
A hűvösen zöldellő talajon
A gondolatok nagy erővel bírnak,
Ahogy futótűzként suhannak át agyamon,
Végre csendes, de izgalmas a nappal,
Az éjszaka, a szabadság,
Ez lenne a boldogság?
English (US)