tavasz ígéretét
az ősz, nem őriz
dúsan termő
tőkéket a szigorú
csősz, a kertek
reggeli csendjében
hullott almák nézik
a világot, utolsót
sóhajtanak a
kései virágok;
az út szélén
pirosban ropja a
csipkebogyó,
száraz falevelek
alatt szunnyad a
kertben a házikó,
függönye mögött
fáradt szemek,
kérdik az időt, de
nem felel, szürke
felhők gyűlnek a
hegytetőn, s a ház
hideg ablakszemeit
becsukja reszketőn
English (US)