Lelkednek mélyén él-e ott még fény?
Hideg éjszakában lennél a hű társam?
Vagy mint egy vándor, csak megszállnál nálam?
Csöndben a lámpa fénye pislogva
közli, szinte mindjárt éjfélt üt az óra.
S rikoltja is már: kakukk, kakukk!
Szívembe szorul minden, mi elmúlt.
Hisz egyek voltunk valamikor, régen.
Boldogságunk széttört, ahogyan ideértünk.
Társam voltál, ahogyan fénynek az árnyék.
Mégis elfordultál, és én hiába is vágynék.
Börtönt építeni fölösleges a szívnek.
Ha más irányba vágyik, szálljon hát szélben.
Szerelem, mondd, miért lettél az átkom?
Hittem benned, de már csak nem vagy több, mint álom.
English (US)