Összegyűrt papírlapok.
Elmúlt napok időhomályában
Maradt sóhajok.
Elmúltak azok a napok,
Elfáradtak a hajnalok,
Évtizedekké nőt percek
És pillanatok.
Szememben nincs rád fény!
Nem látom a hozzád vezető utat!
Szívem a kóbor kutyákkal együtt
Falatozgat!
Űzött vad lett, s hűvös
Éjszakákon temettem el
Már rég, az égben fent
Várják lelkem...
Nem mehetek, szívem
Darabjait keresem.
Szétszórtam, s az őszi szél fújja
El hozzád, kedvesem.
English (US)