Az úton kopogott tűsarkú cipőd,
Ruganyosan léptél, ringott a csípőd,
Csak mentem utánad, nyílt az ablakod.
Megláttam, az esernyőd hová rakod,
Nem kapkodtál, látszott, van neked időd,
Az esőcsobogás volt a hírvivőd,
Én láttam, a házad egyedül lakod.
A ruhád színéből sejtettem gyászod,
Gondolatom futott sóhajok után,
Tudom, tisztelettel őrzöd az álmod.
Az eső már elállt, napsugár sután
Kacsingat rám, súgja, szerelmet várod,
Nézek bután, ez egy szép álom csupán?
English (US)