állok az ablaknál, magamat megadom.
Egy madár száll az égbolton.
Ez az élete, senki nem tántoríthatja le.
Esőben szárad széljárta ruhája,
elvarázsolja az út bája.
Kitárja életét, a felhők felett hangol,
közben egy másik világba landol.
Az eső lent mossa a fákat,
fentről csorog a bánat.
Várom vissza madaram,
közben itt találom magamban.
Szeretném újra hallani énekét,
látni az éjben fekete, kék szemét.
Kiállok az esőbe, növesztem szárnyaim,
repülnék vele, követném vágyaim.
Állok némán kifelé nézve,
elrepült a madaram délre.
A fájdalom szaggat, bőrömbe hasogat,
hiánya apaszt, nem találok vigaszt.
Menjek vagy maradjak?
A választ meg kell adnom magamnak.
Az eső eláll, felébreszt.
Ami bent van, kié lesz?
English (US)