mert itt vannak ők, s remélnek
egy-egy röpke pillanatot,
mikor szívünk arra nyitott, hogy megértsük,
mivé tűntek...
Földi gúnyát itt lerakva
száll a lelkük magasabbra
messze, fel a tágas térbe,
ahol beleolvadnak a létbe.
Édesanyám, kistestvérem,
gyermekem és ellenségem,
apám, húgom, feleségem,
mind, kik itt hagytatok régen,
együtt vagytok most az Égben.
Mit siratunk? Saját magunk!
Hiszen egyszer mind meghalunk,
és akkor majd megértjük,
hogy amitől mindig féltünk,
nem más, mint az igaz létünk!
English (US)