És hogy táncunk szapora vagy lassú, csak mi döntjük el.
Hogy ki mit játszik - senkinek sem fontos,
Csakis az, hogy ki miként szerepel.
Mert a végén ugyanúgy lesz, mint általában mindig: ki virágot, ki tapsot érdemel.
A nagy ovációk nem számítanak semmit,
Mert ahogy engem is, úgy téged is a taps visszhangja szép lassan temet el.
Szóval, ha nem számít a táncunk, és nem is ad csak pillanatnyi gyönyört,
Akkor én élvezem csak szépen, szótlanul, mint mások.
Most a színpad élesebb, mint máskor,
És egész lényed fáj tőle, de szép.
Mert mit érek a tánccal, ha nem éreznék semmit.
A függöny leesik, és hazamegyünk mind.
English (US)