Nem tudni, kinek hány éve adatik.
Ezen a földön, mint halandók, létezünk,
Nem tudja senki, meddig tart életünk.
Most, hogy e szomorú ünnep közeleg,
Még jobban tépi a megmaradt sebeket.
Kik odafenn, a mennyben csillagok közt járnak,
Valakinek itt lent mindig hiányoznak.
Nincs a földön ember, hogy hozzátartozója
Oda fel, a mennybe ne távozott volna.
Az élet megy tovább, kiknek nincs itt az ideje,
Fájó szívvel mennek csendes temetőkbe.
Mindenki csendben, lehajtott fejjel
Sírkőbe vésett neveket keres.
Remegő kézzel gyertyákat gyújtanak,
Lelkükből értetek imákat suttognak.
English (US)