csak lógnék piros almaként egy öregecske fán.
Onnan nézném, hogy a nap hogyan vakít el,
lélek nélkül merre mész, s ugyan, mit teszel.
Ha lenne még egy-két szó, mi hozzám szól talán,
én elhinném s elfogadnám, ha tőled hallanám.
Hangoddal fülemben újra itt leszel velem,
Úgy gondolom, ennél több nem is kell nekem.
English (US)