Asszonykám, magát úgy szeretem!
Most már csak magamat sajnálom:
Szerelmesen kóborgok az udvaron.
Megállok csillogó szemét csodálni.
De úgy megy el mellettem, nem szól
egy árva szót sem.
Sajnálom de én mit tehetek, folyton,
folyton reménykedek
Nagy értelme most már nincsen
mindent, mindent elvesztettem.
Sajnálom, és szomorkodom, mit
tehenék egyebet?
Gondozom a virágokat, élvezem
Az illatukat.
Az nekem egy jó gyógyszer,
hiszen beteg vagyok, nagyon
beteg.
Ágyban fekszek, ott szenvedek,
hogy még meddig, azt nem
tudom, de a végét most már
várom.
Rokonoktól, barátoktól itt e helyen
búcsúzom, elmegyek, de a lelkem
itt hagyom.
English (US)