Mégis én tudom, milyen nehéz,
Más oda se figyel, kapar a lelked,
Kevés van, aki rád felnéz.
Vérzik a szívem, hogy nem vagy enyém,
Bármit, csak ha bármit érted megtehetnék.
Telepátiámmal üzenek, magasabb a hullám,
Minden nap rád gondolok, fájdul az aurám.
Szorít az idő, mert én vesztem erőm,
Szidom is magamban a Teremtőm.
Nem vagyok gyenge, de türelmem fogy,
Sebzetten elnyomom, mi az, mi imbolyog.
A remény ott tombol, hol nem látod,
Magánnyal látod csak a sötét világot.
De a szeretet más, jobb, mint az elmúlás,
Csak a tolvajok mocska a számítás.
Vérzik a szívem, hogy nem vagy enyém,
Bárcsak napsugarakkal rád mosolyognék!
Telepátiámmal üzenek, magasabb a hullám,
Minden nap ez az érzés úgy szúr már.
English (US)