Én is ott voltam a sötétben,
De nem láthatod, ahogy szívem
Csillaggá bomlik szét ajkadon.
Az érzés egy nem múló fájdalom,
De ölelésedtől meggyógyulok,
Ez a gyógyszer, mi vény nélkül kapható,
Bennünk van s mindenkinek adható!
Nincs szebb annál, mint egy közös kapocs,
Szemtől-szemben egy öröm hajnalon,
Sorsunk kitekint egy törött ablakon,
A felhőkben különös alakok...
Ott a távoli magaslaton,
Ritkább levegőt kapok,
Onnan már csak öledbe hullhatok,
Téged követlek, ha mélységbe kell ugranom.
A pillanatban itthagyott
Lelkek játszanak szavakkal,
"Ha Te azt mondod, én ezt mondom!"
Leírom neved a legszebb külalakkal.
Mit a szív birtokol, önzéskép tesz,
Ne legyen másé, csak enyém a hold,
Mely fényében elbotorkáltunk ketten,
Mikor ráébredtem, ölelésed gyógymód!
English (US)