Így könnyen megeshet, megroggyan a térded,
Hogy mentsd a menthetőt, kell a nadrágféked.
Járásod imbolygó, egyensúlyod semmi,
Ebben a helyzetben könnyű földre esni,
Az ablaküvegen csak a homályt nézed,
Mert már az ég kékjét sem látod oly szépnek,
Már ébredés után is az órát nézed,
Mikor lesz már este, folyton csak azt kérded.
Nem érdekel már a külvilágból semmi,
Korábbi terveid hagyod kútba esni.
Mikor már az évek átfestik a hajad,
Sötét fürtjeidből csak a sok ősz marad.
Ha tükörbe nézel, elakad a szavad,
Hogy kivel állsz szemben, örök rejtély marad.
Amikor fésülködsz, fékezd le jól magad,
Hajszálaidból sok a fésűben marad.
Hogyha megszólalnál, a nyelved nem pereg,
Nem jutnak eszedbe a jól ismert nevek,
Életed terheit cipeli a vállad,
Pedig enélkül is sokat fáj a hátad.
Nyugdíjad nem elég egészséget venni,
Hiába spórolnál, nem tudsz félretenni.
Az ingyenes gyógyítás kerül feledésbe,
Pedig sok éven át megdolgoztál érte.
Mikor gyermekeid, unokáid jönnek,
Minden bajod elszáll, kivirul a kedved.
Sötét gondolatok messze elkerülnek.
Szemük ragyogása, meleg, kedves szavak
Fürdetik a lelked, új életkedv fakad.
English (US)