tündéri csodavilágba kerülünk,
fekete sötétben száz apró fényünk,
melyek meghitt utunkat szegélyezik,
mind valaki kedves emlékét jelzik.
Szeretett anyám és jó apám nevét,
a sok pislákoló, óriás mécses,
tobozos koszorú és a friss virág,
eltakarják azt, szem már nem láthatja,
kik is nyugszanak e békés kriptában.
De az én szerető szívem minden nap
pici, meleg emléklángot tartogat,
nem kell a sok szikrázó gyertyavilág,
sem a temérdeknyi színpompás virág.
Nagy hiányotok leírni nem tudja
millió virág és százezer gyertya,
tízezer gyönyörű tobozkoszorú,
csak a szép, emlékező szó, mi szívnek nem szomorú.
English (US)