Hideg télben reszketek és fázom.
Ne vidd el a színeket a tájról,
Harmatcseppet a sok kis virágról.
Ne vidd el a halkuló reményem,
Hadd élvezzem halványuló fényem.
Dermedt hideg megfagyasztja lelkem,
Hadd merengjek, ne vedd el a kedvem.
Ha sötét éj köntösébe estem,
Hallgatag csend lepi el a testem.
Lelassuló szívverésem közben
Emlékeim törnek fel a ködben.
Fátyol lebben, kitisztul az álom,
S szeretteim mosolyarcát látom.
Nem mozdulok, hogy sokáig tartson.
Szeretetük érintse meg arcom.
Ősz van újra - könnyező, mogorva.
Temetőket látogatom sorra.
Nem tudom még, meddig a kegyelem...
Emléküket örökké éltetem.
English (US)