mit nagybátyám a minap mesélt nekem.
Mondandóját huncut mosollyal kezdte,
kíváncsiságomat felébresztette.
Valamikor én is voltam fiatal,
az volt csak ám az igazi diadal.
Legszebb lányok mögöttem összesúgtak,
a csalfák, a szőkék engem akartak.
A szomszédos faluban volt egy leány,
nem szőke, nem csalfa, mégis csupa báj.
Motoron hozzá gyakorta átjártam,
egész éltemben soha meg nem bántam.
Vége lett a nyárnak, jött a hűvös ősz,
tudtam, a zimankó engem le nem győz.
Vasparipámon igen-igen fáztam,
faluvégi kiskocsmánál megálltam.
Kupica kisüstit gyorsan kikértem,
hűs ellen bevált, hogy magam dicsérjem.
Fagyos szél fújt... ha mocira pattantam,
kupica szilvát mindenkor megittam.
Azon az estén is nagyon hideg volt,
világított az ezüstös telihold.
Kétkerekűmmel az ivónál álltam,
mikor a rendőrautót megláttam.
A kricsmiben az italom kikértem,
pohár tartalmát arcomra rákentem.
Megrökönyödést váltott ki az eset,
a rendőrtréfán mindenki jót nevet.
Motorom mellett állt a rendnek őre,
azt gondolta, ő lesz ma a nap hőse.
A szondát velem többször megfújatta,
két kezében értetlenül forgatta.
Nem értette, ez hogyan történhetett,
Nul` eredménnyel nem volt elégedett.
Pálinkáspoharat kezemben látta,
hogy megittam, nem volt kérdés számára.
Levegőben terjeng a cefreillat,
fülét vakarta, szinte beleizzad.
Kimondhatatlanul tudni akarta,
negatív piás tesztnek mi a titka.
Nem nagyon akarta elhinni nekem,
alkohollal csak orcám kenegetem.
Lányhoz nem megyek alkoholmámorban,
nyugtattam - csak frissen borotválkoztam.
Jót nevettünk a régi történeten,
ami mára hiteles történelem.
Kristálypoharainkkal koccintottunk,
ma garázsban marad féltett motorunk.
English (US)