Most is ordít rám a betűtészta,
Nevedet harsogja a véletlen állapot,
Mégis fordul egyet a Föld velünk még ma...
A kanalam, a szemtelen kritikus
Szétmeríti a szót, mit a vágy alkotott,
Szürcsölés, nyelés közben rád gondolok,
Pánikroham, hányinger, s levegőt kapkodok...
Ételt nem hagyunk ott! - anyám szava rémlik,
- És szerelmet? - kérdezem némán magamban,
Életemet ma már a csendpercek jellemzik,
A sikoly csak elképzelt suttogás agyamban.
Elfogy az élet... ja bocs, az étel,
Kanalam kegyetlen imamalom,
Nem gondolsz reám már többé részvéttel,
Ahol elhagytál, én ott folytatom...
English (US)