Azóta 2022-őt írunk, huszonnyolc éve
már, hogy nem mosolyogsz rám, de
bennem itt maradtál. Kiszáradt fának
érzem magam, ami elveszti lombjait.
Lombbá válnék, hogy Veled lehessek,
lennék én a levegő, amit belélegzel.
Itt maradtál, Denise, és látom, ahogy sötét
hajad meglibbenti a szél, és te mosolyogva
futsz az álmaid után.
Azon a nyáron a mólónál testünk összetapadt,
és együtt tisztultunk meg az esőben.
A Balaton hullámzott, én, mint egy kisdedet,
ringattalak.
Reggel felébredtünk és némán bámultunk
a túlsó partra.
Ma nem tudom, hol vagy, kereslek, kereslek,
kereslek.
English (US)