Egy félnótás szürke Szamár,
Hogy bárhogy is legyen,
Ő mától fogva pedig: Tanár.
Bele is borzongott a mája,
Úgy vágyott egy katedrára.
Mást okosítani támadt kedve,
Habár sosem járt az egyetemre.
Így hát oskolát alapított
a kerek-erdőszéli kopasz réten,
mivelhogy akkortájt,
ott rágcsálta a füvet éppen.
Már csak nebulót kell
szerezni magának,
hogy Szamár Tanár létére,
ne nézzék már madárnak.
Körbecaplatta hát a rétet
felmérve, milyen is a készlet.
Végül az Ostoba Ökör mellett döntött,
kiben ideája méltó testet öltött.
Bőőő-ven van mit tanulnod!
- Így szólott a Szamár. -
Mától a tanítványom leszel,
Én pedig neked a tanár!
S mindjárt az első leckéd íme:
Megtanítalak, hogy kell füvet rágni.
Rágd meg legalább százszor,
Nyálad így fogja csak jól átjárni.
Az Ostoba Ökör nem tudta,
Mi is lehet az a "sz-ázszor",
Neki ilyent sohasem mondott
Még a marhapásztor.
Hát csak rágta a nyomorult,
Míg fel nem kavarodott gyomra,
S visszaböfögve az új tudást,
Fűvel s nyállal a tanárát bevonta.
***
Tanulságként levonható hát:
Ha Félnótás tanít Ostobát tudásra,
A meg nem emésztett tanokon kérődzve,
Csak a felböfögés jöhet számba.
English (US)