De nem vagy más, mint egy járhatatlan tévút.
Átkozom a napot, mikor a láng kigyúlt,
Azóta minden érzésem magamban kimúlt.
De az nem, amit irántad érzek,
Néha úgy érzem, mindkettőnkkel végzek.
Belül mély sebekből érted vérzek,
Minden nap sóvárogva utánad nézek.
Próbáltalak már elfelejteni, de nem ment,
Számtalanszor mondtam szívemnek ellent.
A saját életemnél is jobban szeretlek,
Viszonzatlan szerelmemmel el sosem ereszt`lek.
Te bárkit észreveszel rajtam kívül,
Míg ők álarcban várnak, én anélkül.
Én vagyok kulcsod az önzetlen szeretetben,
Örökké ott nyugszok a te tenyeredben.
English (US)