ezerszer csókolnám a kezét,
Bármit teszek, minden csak semmiség, hiszen értem élte életét.
Felnevelt, tanított,
minden nap értem aggódott,
ellátott minden jóval,
soha nem hagyta el ajkát sóhaj.
Ha gyenge voltam, erőt adott,
vigasztalt, bátorított.
Most boldogan hálát adok,
örülök, hogy a fia vagyok!
Édesanyám,
az életben sok nehézség ért,
mégis mosolyogva, szeretetben éltél.
Mindig adtál, sosem kértél,
s nekünk rengeteg örömet szereztél.
Míg éltél, rád gyermekfejjel nézhettem,
mint istennő,
feléd csodálattal léteztem,
mert te voltál a szeretet istennője, szívedben csak jóság volt, és béke!
Már tudom, mi az, gyermekekért mindent megtenni,
példádat soha nem fogom elfeledni,
téged utolérni lehetetlen,
mert te voltál a legjobb ebben!
Anyukám, most is nagyon szeretlek,
s újra megköszönöm az életet!
Mert kaptam sok boldogságot
és végtelen szeretetet.
Sajnos,
én már nem vagyok gyermek,
Mert nem él, ki legjobban szeretett.
Felment a mennyországba,
onnan szól értem imája.
Ő volt a legjobb e világon,
hogy mellé rendelt az ég, áldom!
A legkedvesebb lény volt e földön,
az élet minden pillanatát köszönöm!
Mindig ott volt velem,
jóban-rosszban támogatott engem.
Ha kellett, ápolt, vigyázott,
szeressétek Ti is szívből Édesanyátok!
English (US)