Két nappal azután, hogy a Kínai Kommunista Párt propagandáját fizetett anyagban hirdető Magyar Nemzetbe cikket írt Hszi Csin-ping kínai elnök a kínai–magyar barátságról, ami „olyan, mint a jó tokaji bor”, Ágoston Balázs Kiszabadulhatunk a kalodából címmel arról értekezett a legfőbb pártlapban, hogy:
„Az eurokolhoz nem szabadságot, hanem elnyomást és kifosztást hozott húsz év alatt.”
A cikk így kezdődik: „2004. május 1. szomorú dátum a magyar történelemben. Ezen a napon lett tagja Magyarország az úgynevezett Európai Uniónak. Úgynevezett, mert valójában sem nem európai, sem nem unió.”
A szerző szerint a csatlakozás „manipulatív és törvénytelen tőrbe csalás” volt. Azt írja: „a törvénytelen és manipulatív népszavazást úgy írták ki és úgy kampányolt mellette a szocialista–liberális helytartóság, hogy karhatalmi erővel is üldözte az ellenzőket; a szavazók többségének – a fentiek miatt menthető okból – fogalma sem volt, miről is szavaz.”
Ágoston azt sérelmezi, hogy a népszavazás előtt nem árulták el, hogy „az eurokolhozban a föld nem a haza elidegeníthetetlen fizikai alapja, hanem adható-vehető, külföldi tulajdonba adható áru”, hogy az euró „bevezetésével vége többek között a saját árfolyampolitikának”, „[a]zt meg pláne nem árulták el, hogy a más államok uralma alatt élő őshonos nemzeti közösségek – esetünkben a Trianonban elszakított országrészek magyarjai – nem érik el a brüsszeli ingerküszöböt, ellenben a transzvesztiták vagy a harmadik világból idezúdított emberek úgynevezett jogaiért még a szerződések alapján járó jogos jussunkat sem adják ide”.
Ágoston azt írja, a népszavazáson – amin ő egyébként nemmel szavazott – „a részvétel csak 45,60 százalékos volt, a megjelentek 83,76 százaléka azonban sajnálatosan legitimálta szavazatával hazánk nehezen kivívott függetlenségének újbóli elvételét”.
Ágoston Balázs szerint „az eurokolhoz a szuverenitás számos fontos elemének feladását jelenti, a papíron megmaradt nemzeti jogok tiszteletben tartására pedig nincs semmilyen garancia, amint azt a Brüsszelben mára kiépült jogtipró liberális-globalista diktatúra bizonyítja”.
Ágoston szerint az EU „egyenesen Európa-ellenes, hiszen Európa lényegét, a hellén filozófia, a római jog és a keresztény etika hármasságából épülő ethoszt tagadja, támadva és pusztítva az európai kultúrákat, hagyományokat, sőt most már a puszta nemi identitást is”. „Teszi mindezt nyíltan diktatórikus módon, saját, papíron létező jogrendjének brutális tiprásával, gyarmatosítva, zsarolva, fosztogatva a renitens tagállamokat. Vagyis unióról sem beszélhetünk, hanem elnyomó szuperállamról, a szabadság ellenségéről” – írja.
Ágoston szerint „ha nem sikerül az utolsó vagy talán az utolsó utáni pillanatban félretaszítani a mindannyiunkat a pokolba rántani igyekvő sátáni figurákat a brüsszeli kormányrúdtól, ha nem sikerül merőben új irányt szabni nemzeteinknek, akkor nem lesz más választás, mint leugrani a szakadékba száguldó vonatról”.
Szerinte az EU „tehát mindent egybevetve zsákutca”, ami jó benne, „például a szabad mozgás, ahhoz semmi szükség elmebeteg brüsszeli bürokráciára, ahhoz elég a részes államok közti többoldalú megállapodás”. Ehhez szerinte „lelki, erkölcsi alapok, közös ethosz kell”. „Ez pedig a hellén szellem, a római jog és a keresztény etika oly sokat emlegetett hármassága, amely nagyjából a XVI. században, a muszlim hódítás és a vallásháborúk zűrzavarában megbomlott, az így kialakult szellemi űrbe benyomult a magát felvilágosodásnak hazudó sötétség, amely mostanra érte el legsűrűbb, legmélyebb állapotát” – írja Ágoston Balázs.
English (US)