Sokszor nem kellesz ám hiányzol nekem
Nélküled jó viszont gyakran jobb veled
Hát éld magadnak s nekem az életed
Féltő sóhajtásban hangos kiáltás
Érezd meg lelkedből milyen a kilátás
Hogy közel légy hozzám lépj ki magadból
S tanulj egy közelgő létező kalandból
Átírva sorsod ugyanaz maradjon
Tartozol nekem add meg hát kalandom
Várom a holnapot de ha nem is eljő
Mert te vagy a Nap s a távoli felhő
Villanyod eloltva szikrázz hát nekem
Engedd el ha mondom s fogd a két kezem
Amatőr passzió szeretve ítélni
Felejts ám tanulj meg örökké remélni
Álmodni könnyű ám élni már nehéz
Egyre súlyosabb de bölcsebb a józan ész
Ha velem vagy mindegy hogy merre jársz
Számíthatsz rám hidd el nem hiába vársz
English (US)