nincs most kapkodás, lelassul életünk.
Megállva néha magunkba révedünk,
háttérbe húzódva kicsit meghalunk.
Szeretteink kelnek életre bennünk,
és helyet cserél ma élet és halál.
Most gondolataink emlékszínpadán
ők játszanak múltat, s mi elmerengünk.
Régi emlék mind, mégis oly eleven,
aggódás, bánat, öröm és szerelem...
Nevetünk némán, sírunk a jelenen.
Szép előadás, ám eljő a vége,
elbúcsúzunk hát rájuk áldást kérve.
Függöny. - S a gyertyák maradnak csak égve.
English (US)