A hangok szíveket találnak,
Engem is elcsábított énekével,
Figyeltem őt első hallásra.
Beszélgettünk, végig dicsértelek,
Közben rólunk reménykedtem,
Küldtél jeleket, a szívem dobbant,
Érintéseddel adtad át mérgedet.
De a végén minden rosszra fordult,
Zsákutcába futott rövid sorsunk,
Kimondtad, hogy nem akarsz komolyat.
Oh, Lídia, miért játszottál velem?
Mikor hozzám értél, úgy éreztem,
Nincsen más, csak szép világ.
Itt van, vagy csak képzelődök tán?
A hangját hallom minden éjszakán,
Kalitkába zárt, minek eltűnt kulcsa,
Bárcsak újra hallanám Lídiát.
English (US)