Miért van ennyi medvetámadás Szlovákiában?

Idén már 14, emberi sérüléssel járó medvetámadás történt Szlovákiában, és mintha változna az állatok magatartása is. Kevésbé félnek az embertől, egy halállal végződő eset után pedig a medve zsákmányőrző viselkedést mutatott

– mondja a 24.hu-nak Suba Imre, a Szlovák Vadászkamara igazgatója.

Tény, hogy természetvédelmi, ökológiai szempontból a nagyragadozók jelenléte kulcsfontosságú adott élőhelyeken. Az is tény, hogy az emberi élet védelménél nincs fontosabb, és mindent el kell követni a balesetek, sérülések és gazdasági károk minimalizálása érdekében. Az „élni és élni hagyni” alapszabályát azonban nehéz betartani, főleg ha az ember több száz kilós ragadozókkal közösen használja ugyanazon erőforrásokat. A békés egymás mellett élésre pedig nincs globális recept, mindenhol a helyben működő megoldásokat kell megtalálni.

A medvekérdés Szlovákiában régóta a közbeszéd tárgya. A vita nem éppen érzelem- és érdekmentes, az ország saját törvényei mellett ráadásul a nagyragadozók védelmét szolgáló erős uniós szabályozás is bonyolítja a helyzetet. Mindez a magyarországi széles nyilvánosságba nyilván nem jut el, és most sem célunk belemenni. Ami itthonról nézve feltűnő, hogy idén röpke két hónap alatt is – ha a medvék márciusi „ébredését” feltételezzük a téli álomból – vagy fél tucat, sérüléssel járó medvetámadásról számolt be a hazai mainstream média.

Ervin Horesnyik / Biosphoto / AFP Barnamedve egy szlovák erdőben.

Laikus szemmel sok, nem rémlik, hogy az elmúlt években ennyire gyakran érkeztek volna hasonló hírek. Ezért kerestük meg Suba Imrét, északi szomszédunk vadászkamarájának vezetőjét a kérdéssel, hogy mi indokolhatja a medvetámadásokat, és valóban emelkedett-e a számuk?

Számháború zajlik

Mint említettük, 2024. január 1-jétől 14, sérüléssel járó medvetámadás történt Szlovákiában, további 31 alkalommal pedig az érintettek ép bőrrel jöttek ki a helyzetből – ez időarányosan több mint az elmúlt évek átlaga. Az okok igencsak összetettek, a szakember az állomány nagy méretét emeli ki egyik fő magyarázatként. Ez egyben a problémakör legbonyolultabb eleme is, tekintve, hogy a természet nem dolgozik számokkal, nem ismeri a „túl sok” fogalmát.

Amikor külső és vagy belső tényezők okán valamely faj túlnépesedik egy területen, az egyedek elvándorolhatnak, a zsúfoltság miatt kórokozók, élősködők tizedelik a populációkat, élelemhiány alakulhat ki, ami könnyen még az optimális szint alá is lökheti az állományt. Aztán újra sokasodni kezdenek, a természet hosszú távon egyfajta dinamikus egyensúlyt tart fenn. A baj ott kezdődik, amikor a vándorló, élelmet kereső állatok összeütközésbe kerülnek az emberrel, főleg, ha az érintettek kétméteres, háromszáz kilós barnamedvék. Ebből a szempontból a számszerű mutatók is kezdenek értelmet nyerni.

A Holdról is látszik, hogy sok a medve Szlovákiában, de az állomány méretéről csak a számháború megy évek óta. Pontos adatok nélkül pedig nem lehet a megoldáson dolgozni

– fogalmaz Suba Imre.

A medvék territoriális állatok, nem tűrik meg azonos nemű fajtársaikat a területükön. Párzási időszakban a hímek a bocsokat is megölik, ha tehetik, mert ezzel anyjuk újra készen áll a párosodásra. A felnőttkort elért állatok ezért útra kelnek, hogy megszerezzék a maguk birtokát: akár gazdátlan terület elfoglalásával, akár úgy, hogy mást elűznek.

A tér azonban véges. Épp ezen a héten bukkant fel egy medve a Nyitra közeli szántókon, és nyílegyenesen haladt a Duna felé, a szlovák alföld kellős közepébe. Sűrűn lakott, aktívan művelt mezőgazdasági régióról van szó, sűrű infrastruktúrával, az állat számára zsákutca, szinte borítékolható konfrontációja az emberekkel.

Erre az állapotra vonatkoznak a szakember szavai, aki szerint józanul gondolkodva túl sok a medve. Ezért lenne szükség pontos állományfelmérésre, amely alapján tudományosan megalapozott, a lehető legtöbb érdeket szem előtt tartó, hosszú távú stratégiát lehet alkotni. Utóbbihoz azonban a szlovák döntéshozókon túl szükség van az Európai Unióra is, a barnamedve ugyanis uniós oltalom alatt áll, ám a jelenlegi szabályozás túl általános, nem veszi figyelembe eléggé a helyi viszonyokat.

Zsákmánynak tekintette a holttestet?

A miértekre adható másik válasz, hogy a tapasztalatok szerint gyorsan és nagyot fordult a medvék viselkedése. Míg korábban határozottan féltek az embertől, elkerülték, menekültek előle, mostanában egyes állatok már vállalják a konfliktust. Sőt.

Március közepén az Alacsony-Tátrában fekvő Déményvölgy közelében túrázó férfira és nőre támadt medve, a páros tagjai más-más irányba menekültek. A nyomozás még tart, nem tudni pontosan mi történt, de a férfi sértetlenül túlélte, a 31 éves fehérorosz nőt viszont holtan találták súlyos fejsérüléssel, talán leeshetett egy szikláról. A lényeg viszont, hogy

amikor a keresőcsapat rátalált, a medve még ott volt a közelben, és olyan viselkedést mutatott a holttestnél, mint amikor a prédáját védi

– emeli ki Suba Imre.

A látszólag mellékes információ azért megdöbbentő, mert a medve nem tekint, nem tekinthet zsákmányállatként az emberre. Az idei támadók között volt kölykeit féltő anyamedve, és nagy számban kirekesztett, élőhelyüket kereső fiatalok – ők a legveszélyesebbek.

David Fettes / Cultura Creative / AFP Barnamedve-bocs az erdőben, Markovec, Szlovákia.

Éhesek, nyűgösek

Fontos mindezek mellett az évszak is. A közhiedelemmel ellentétben a barnamedvék nem alszanak klasszikus téli álmot, csak a táplálékban szegény időszakot vészelik át nyugalmi állapotban, lelassult életfunkciókkal zsírtartalékaikra hagyatkozva. Amennyiben a tél enyhe, és találnak elegendő élelmet – nem a hideggel van bajuk, medvebundában nehéz fázni –, akkor sokat vannak ébren, az idei melegben pedig több egyed végig aktív maradt.

Akár így, akár hosszabb pihenő után ébredve, de a szűkös tél után az állatok legyengültek, éhesek, így aztán kora tavasszal sokkal ingerlékenyebbek, mint a későbbiekben. Illetve a hirtelen jött melegben több ember indul túrázni, gyakoribbak a találkozások.

Végezetül mit lehet tenni? Egyelőre semmit. Az állomány gyérítése tilos, tényleg csak különleges esetekben, és kizárólag a veszélyessé vált egyedeket szabad kilőni. A kormány létrehozott egy bevetési egységet a problémás medvék kezelésére, megpróbálják elfogni és átköltöztetni őket. Egyrészt azonban nem győzik a munkát, a kamarai vezető egy pásztor esetét említi, akihez a bejelentése után olyan sok idővel érkezett a segítség, hogy addigra nyája jelentős részét és kutyáját is elpusztították a ragadozók. Másrészt már három esetben halálosnak bizonyult a medvék kábításához használt altató mennyisége (ez sajnos mindig benne van a pakliban), harmadszor pedig a természetes élőhelyek is megtelnek, az áttelepítés sem folyhat a végtelenségig.

A megoldás tényleg a probléma komplex, uniós szintű kezelése lenne a gazdálkodók hatékony védelmétől, az országok közti áttelepítésen át végső esetben nagyobb egyedszám kilövéséig. Senki nem akar medvét ölni, de medvetámadás áldozatává sem szeretne válni.

The post Miért van ennyi medvetámadás Szlovákiában? first appeared on 24.hu.