krizantémfejek bágyadt
fagyhalálra várnak.
kővázában évül el
tetszhalott vágyad.
gyászharangot fülel
horpadt hasú róka,
aztán továbboson.
huszonkét év óta
földdé vált húsodon
élősködnek gyökerek,
anyu, túl messze vagy,
de a vihar közeleg.
szótlanságod lefagy
szív alá, vizes tüdőd
szétmállott spongya,
szürke égen szűkülő
szembogarad gyúpontja
nem fókuszál távolba.
talp alá gyűlt árnyékod
szűk koporsó tárolja.
van rólunk egy fénykép ott,
hogy lelkeddel meglásd
lenn, a vaksötétben.
nem értettük egymást,
félek, túl törékeny
voltál, s én hozzád kemény.
a retusált fotón
mosolyod félszeg, szerény,
szürkés szemmel, álmodón
tekintesz a lencsébe,
kesernyés ajkamon dac,
kamaszkorom mentsége.
nem hallom, mit mondasz,
ahhoz meg kéne, haljak,
csak halványulsz a ködben.
bennem csönd van, kint varjak
kárognak köröttem.
English (US)