de sok kedves, jó lélek angyalbőrben vacog.
Bolyonganak testük nélkül egy hideg, zord világban,
nem találják helyüket a sírok közti magányban.
Közéjük megyek én, kitárom a karomat,
imát mondok hangosan, és megkérem a nagyokat.
Öleljék fel őket a temető magányából!
Karolják fel gyengéden a sírok fogságából,
repüljenek, repüljenek a földi léttől távol!
Találják meg a mennyeknek oltalmazó szépségét,
csodálják meg drága Urunk megnyugtató kékségét!
English (US)