mint patak vize
partjainak
bézs-peremén,
megpihentél,
mint hó a hegyek
árnyainak
hűs rejtekén.
*
Tüzes szemét
lehunyta rég
a Nap - s a Hold
fakó fénnyel
könnyezi meg
az emlékezést,
és ott meg ott:
lám, a távol
tompa csillagok
- e lázas álmok -
bús tekintetén
gomolyog most
üresen a bolygó
fájdalom.
*
Hol a tavasz?
Mondd, hol a nyár?
Ha már
minden
madár
tovaszáll:
miként ver
tanyát
fészkeikben
a magány?
S vajon miért
és ki kísérte
át az útján
utolsóként
az anyukám?
English (US)