Mondhatnám, lelkem, mi elveszett itt.
Annak csak egy része,
Mégis magával húzta mind a mélybe.
Szeretnék én felállni,
A mélyből már végre kimászni,
De mindig emlékeztet valami,
Hogy tudtam ilyen rosszra haladni.
Nem segít már a bántó szó.
Kevés jó szó, simogatás lenne jó.
De tudom, hogy ezt nem érdemlem,
Erre vágyik mégis a lelkem.
Úgy érzem, most valaki végleg elveszett,
Belőlem többé, akit szeretnék, nem lehet.
Erről senki más rajtam kívül nem tehet.
Sajnos már, mi lenne nektek a jó,
Elsüllyedni magamban, mint egy szellemhajó?
Vagy húzni titeket is a mélybe magamon?
Erre a választ már magam sem tudom.
Úgy érzem, néma segélykiáltásom
Annyit ér, mint egy elfelejtett álom.
Nem hallja rajtam kívül más.
Vállaimat összezúzza a nyomás.
English (US)