Németország választás előtt: koalíciós kormányzás jöhet, a kérdés, hogy kivel

Egy héttel azután, hogy összeomlott az Olaf Scholz vezette hárompárti kormánykoalíció, megegyezett a szociáldemokrata párt (SPD) és az ellenzék fő ereje, a kereszténydemokrata CDU, hogy február 23-án tartják az előrehozott választást Németországban. A szavazásra azért kerül sor hét hónappal az eredeti időpont előtt, mert a múlt héten Scholz kirúgta a pénzügyminisztert, Christian Lindnert, aki egyben a legkisebb koalíciós párt, a liberális FDP elnöke. Ezzel felbomlott a kormányzati szövetség, a liberális miniszterek – egy kivétellel – távoztak.

CHRISTIAN CHARISIUS / DPA / AFP Szavazóurnák egy hamburgi raktárban november 14-én.

A koalíció lehetséges széteséséről már korábban is cikkezett a sajtó a kormánypártokon belüli viták miatt, a történtek azonban valójában egyik koalíciós pártnak sem alakultak jól, hiszen a liberálisok a felmérések alapján be sem kerülnének a parlamentbe, a legutóbbi választást megnyerő szociáldemokraták pedig a harmadik helyre szorultak vissza a pártok versenyében. A választópolgárok kétharmada az előrehozott választásban látta a helyzet megoldását a mérések szerint.

Az elégedetlenség több okra vezethető vissza. A német gazdaság rossz állapotban van, a választók pedig az ellenzék fő erejét, a közvélemény-kutatásokat messze vezető CDU/CSU pártszövetséget látják a legkompetensebb erőnek. A kilátások sem rózsásak, hiszen Donald Trump büntetővámokat tervez bevezetni nemcsak Kínával, hanem a világ többi országával szemben is, ami nagy csapást jelenthet a német exportnak – köztük az egyébként is gyengélkedő autóiparnak. Az ifo müncheni gazdaságkutató szerint a megemelt vámok 33 milliárd euróba kerülhetnek Németországnak, az USA-ba irányuló export pedig 15 százalékkal eshet vissza.

Scholz és Trump viszonya sem nevezhető optimálisnak: többször kritizálták egymást, előbbi a demokrata jelölteket favorizálta, Elon Musk a következő elnök multimilliárdos szövetségese – aki kormányzati pozíciót is kap – pedig bolondnak nevezte a német kancellárt. Ismerve Trump hozzáállását, nem túl jó kiindulópont ez egy Németországnak kedvező együttműködéshez.

Friedrich Merz, a CDU vezetője szerint nemzetközileg Scholz „béna kacsává” vált azzal, hogy nem készült fel Trump újraválasztására, ő viszont már készül az új elnökkel való együttműködésre.

„Németországnak alapvetően más politikára van szüksége, különösen ami a migrációs, kül-, biztonság- és európai politikát, valamint gazdaságpolitikát illeti” – mondta tulajdonképpeni kampányindító beszédében november 13-án, a parlament alsóházában, a Bundestagban, hozzátéve, hogy mindent meg kell tenni a német gazdaság nemzetközi versenyképességének helyreállításáért. Korábban pedig arról beszélt a Stern magazinnak:

Alvó középhatalomból újra vezető középhatalommá kell válnunk.

Emmanuele Contini / NurPhoto / AFP Friedrich Merz, a CDU vezetője a Bundestag ülésén Berlinben november 13-án.

Kancellárjelöltek

Amíg a CDU/CSU az előbbi elnökét, Merzet indítja, a Zöldeknél Robert Habeck gazdasági miniszter, a párt jelenleg legbefolyásosabb politikusa néhány nappal a koalíció felbomlása után bejelentette, pártja kancellárjelöltségére hajt, az SPD-nél azonban az is kérdés, ki lesz a jelölt.

Szeretném, ha újraválasztanának

– nyilatkozta Scholz a német köztévében múlt vasárnap, és a pártvezetés ki is áll mellette. Ugyanakkor a felmérések azt mutatják, hogy nem lenne rossz ötlet, ha a népszerűtlen Scholz helyett a védelmi minisztert, a jelenleg legnépszerűbb top politikust, Boris Pistoriust indítanák.

A ZDF által ismertetett felmérés azt mutatja, hogy – egy plusz 5-től mínusz 5-ig tartó skálán – Pistorius a legjobbbra értékelt politikus: +1,5-ös értékét a CSU elnöke, egyben bajor miniszterelnök, Markus Söder követi 0-val.

Scholz -0,8-as értékkel csak a szélsőjobbos Alternatíva Németországért (AfD) vezetőjét, Alice Weidelt, a szélsőbalos Sahra Wagenknechtet és az expénzügyminiszter Lindnert előzi meg. Az ARD Deutschlandtrend című műsorához készült felmérés pedig arra jutott, a megkérdezettek a legkevésbé Scholz-cal elégedettek, az előbb említettek is megelőzik a kancellárt.

Azt a frakcióvezető Rolf Mützenich is elismerte, hogy az SPD-n belül vannak, akik „zúgolódnak” Scholz jelöltsége miatt. A szociáldemokrata fellegvárnak számító Hamburg két képviselője, Erfurt volt polgármestere, egyben a párt korábbi türingiai vezetője és más tartományok politikusai már nyilvánosan is kifejtették ebbéli véleményüket.

Noha a pártvezetés és a frakció Scholz mellett áll, hivatalosan még nem az SPD jelöltje. Várhatóan valamikor januárra hívják össze a pártkongresszust, ahol döntenek erről. 

Két időpontban is megkérdőjeleződhet Scholz jelöltsége:

• az egyik a december 16-ára tervezett bizalmi szavazás a Bundestagban: a kancellár veresége borítékolható, de ekkor előbújhatnak az elégedetlenkedő baloldali képviselők is.
• Illetve még ezt megelőzően az SDP-s ifjúsági szervezete, a Jusos november 22-ei kongresszusa. A szervezet tagjai fontosak mozgósítás szempontjából, így elkötelezettségük a jelölt irányába mértékadó.

Lehetséges koalíciók

A szociáldemokraták a felmérések szerint csak a harmadik helyen állnak a pártversenyben 16 százalékkal, az AfD 18, a CDU/CSU 33 százalékot szerezne, ha most vasárnap lenne a választás. A szociáldemokratákat a Zöldek követik 12, majd a szélsőbalos BSW (Bündnis Sahra Wagenknecht) 7 százalékkal, az FDP és a radikális baloldali Linke az ötszázalékos bejutási küszöb alatt van.

Az is igaz azonban, hogy

körülbelül három éve, a választások előtt ugyanennyi idővel, az SPD szintén 16 százalék körül volt, és akkor is a CDU vezetett

– a mostaninál kisebb mértékben –, a másodikak pedig a Zöldek voltak. Végül azonban Scholzék, ha szűken is, de nyertek – bár ehhez kellett a CDU-s jelölt, Armin Laschet leszereplése is.

Ha ez nem is ismétlődik meg, az SPD-nek jó esélye van kormányon maradni. Németországban ugyanis történelmileg szinte mindig koalíciós kormány alakul, az AfD-vel azonban szélsőségessége miatt senki sem hajlandó együttműködni. A CDU/CSU ugyanebből az okból a Linkével sem köt szövetséget, és – bár tartományi szinten már van rá példa – a BSW-vel is kizárható egy koalíció a párt oroszbarátsága miatt.

A Zöldek és az FDP még lehetséges partner lehet egy koalícióban, de az előbbi a jelenleg mért, az utóbbi pedig még a Lindner által remélt 10 százaléknál nagyobb szavazataránnyal sem lenne elég a többséghez a CDU mostani támogatottsága mellett.

A közvélemény-kutatások szerint a németek leginkább egy nagykoalíciónak örülnének, ahogy az elmúlt mintegy 20 évből 12-ben az működött (Angela Merkel négy kormányából három is ilyen volt), azaz stabilitásra vágynak.

Lehetséges lenne még, hogy az eddigi kormánynak csak a vezető pártját váltsák le, azaz az SPD helyett a CDU/CSU közösködne a Zöldekkel és az FDP-vel, már ha bejutnak a parlamentbe. Az, hogy ezeken a pártokon kívül más is beleszóljon a koalíciós tárgyalásokba, nem valószínű.

MICHAEL KAPPELER / DPA / AFP A Bundestag ülése november 13-án.

A rendkívüli időpont miatt gyors és intenzív kampányra lehet számítani, már csak azért is, mert az ünnepek alatt valamelyest szüneteltethetik majd a korteskedést. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy túlzottan vérre menő versengés jönne, hiszen szinte senkinek nem érdeke a lehetséges koalíciós partnerekkel szemben túl erős negatív kampányt folytatni.

A CDU/CSU egyedüli kormányzásához 16–18 százalékpontos erősödésre lenne szüksége, ami szinte lehetetlen. Merz szerdai beszédében Scholzon kívül nem is támadta az SPD-t vagy a Zöldek politikusait. Szerinte a szociáldemokratákkal a koalíció lehetséges, és a Zöldekkel való szövetség se kizárt. A Zöldeknek és az FDP-nek sincs igazán miért egymást ekézniük, lehet, mindkettőjükre szükség lesz egy új kormányban.

Ennek a sokszereplős játéknak, ha a mainstream pártok nem vigyáznak, két nagy győztese lehet, az AfD és a Bundestag-választáson először induló BSW. Ők ugyanis, mivel kormányzati szerepvállalásuk szövetségi szinten példátlan és esélytelen, bárkit ostromolhatnak. Az őszi kelet-német tartományi választásokon nagyon jól szerepeltek ezek a pártok. Türingiában nagyon nagyot nyert az AfD, Szászországban és Brandenburgban szűken lettek csak másodikak, és mindhárom tartományban a BSW lett a harmadik legerősebb erő. Az FDP és a Zöldek pedig szinte lenullázták magukat ezekben az országrészekben.

Akármi lesz is a választás végeredménye, a koalíciós tárgyalások miatt nem valószínű, hogy áprilisnál korábban munkába állhat az új kormány. A koalíciós tárgyalások valószínűleg azért is elhúzódhatnak most, mert félő egy olyan megállapodás, ami sok kényszerű és átláthatatlan kompromisszumot tartalmaz. Az átláthatatlan hatalmi alkuk, az ebből adódó politikai viták pedig végső soron szintén a szélsőségesek felé terelhetik a jövőben a német közvéleményt.

The post Németország választás előtt: koalíciós kormányzás jöhet, a kérdés, hogy kivel first appeared on 24.hu.