nem vagy beképzelt, "díva" nő,
tán társam is ezért lettél,
nem játszottál, mikor szerénykedtél!
Hazug a világ, nagyon bántó,
kevés mára már az igaz szó,
bántó lelkek itt köröznek,
belénk marnak, így élveznek!
Minden vihar után kitisztul az ég,
a megértés, remélem, eljön még,
nap fénye elűzi a sötét felhőt,
érezhetjük, az emberiség már felnőtt!
Mi maradjunk ilyenek bátran,
tiszta lelkű, igaz, hű társam,
bár a viharok bennünk sem kerülnek,
ne érdekeljen, mások ennek örülnek!
Mások tűzijátékkal ünnepelnek,
nekünk nem kell nagy durranás, fények,
egy ölelés, biztató szavak
s érzések, melyek igazak maradnak!
Ha gondolatok néha el is tévelyegnek,
egy igaz társhoz mindig visszamennek,
mindig visszatér a szerető lélek
oda, hol szeretnek, hol megértenek!
English (US)