Te szíveket dermesztő tél!
Bár ne lennél fekete,
lennél hófehér.
Idő előtt parancsodra
ne ásna senki sírokat;
miattad ne jönne
túl korán soha - az alkonyat.
Az Idő a te ikertestvéred.
Veled tart, ha kéred,
nem kéred.
Születünk... ő megcsókolja
homlokunk;
ránk leheli, hogy e Föld,
meddig lesz otthonunk.
Halál, te vagy az élet árnyéka,
sorsunk fukar hagyatéka.
Megörököl téged minden szív,
mulandóságunk,
mégis szeretni hív.
Szeretni a hajnalt,
a fákat, az eget.
Szeretni egymást,
mint a lélegzetet.
Hálával átélni
együtt, mit átlehet,
míg el nem lopod
tőlünk e törékeny életet.
Így létezünk mi mind,
emberek.
Szárnyad felettünk
csattogva repked.
Tiéd az utolsó földi percünk,
s miénk a bátorság,
mert halandóként is
szeretni mertünk.
English (US)